Somlyó György: Mese a másik szobáról

Akik mindig a másik szobában ülnek egyedül. 

És hallgatják a szomszéd szobából az élet társas 

neszeit… 

…Nem az árvák a legárvábbak, hiszen ők 

csak előbb kezdik egy kicsit mindnyájunk közös 

árvaságát. 

Nem is az elárvult öregek, akik egyedül várják

távollevő fiaikat, s magányos szobájukat benépe- 

síti a jobbravárás ezer titkos nesze. 

Hanem azok, akik mellett a szomszéd szobában 

most is ott él a belőlük kiszakadt élet, mint kicsi

korában; akik szobájuk kietlen űrében hallgatják

a szomszéd szobába átszivattyúzott élet társas ne- 

szeit, akik a számukra kiméretett legjobbat szen- 

vedik a tölcsérek kérlelhetetlen geometriájáva

szűkülő idejükben s a körülöttük fenyegetően 

dongó reménykedések hálójában, a jobb-már- 

nem lehet remény-nélküli légszomjával 

ülnek, mindig a másik szobában, egyedül.