Közeli halálom lehetőségének tudatában
kinyíltak számomra
a pillanat eddig lezárt kapui.
Rádöbbentem: mindig kívül voltam!
Az itt és most jelenével soha nem tudtam egyesülni,
állandóan a következő másodpercben jártam.
Így hát életem jelentős részében egy szemvillanással futottam
önmagam előtt. A jelen pillanattal való egyesülés
helyett
a következő
s az az utáni
történéseket vártam, terveztem,
tehát az éppen-akkor örömét
sosem éltem át.
Futottam egy kielégületlen és kielégíthetetlen beteljesedés felé.
Most döbbentem rá: ez csak a jelen mozzanat teljes átélése,
az itt és most átérző megértése jelentheti.
Ha folyton a következő momentum után futok,
el sosem érhetem.
A meg-nem-élt örömök összeaszalódott halmaza bűzölögni kezd
és megrontja szagával a következő pillanatokat.
Észre csak ekkor venni, hogy valami nincs rendben...
A megoldást többnyire a múltban keresem,
de a kulcs
a jelen,
a pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése