a hídon sápadt villamos halad
bóklászol részeg köveket rugdalsz
a szélben pofozkodó fák alatt
múltad kopott kifordított kabát
az ősz lomhán átölel s fojtogat
érzed a részvétlen hold testszagát
és őrzöd a fertőzött álmokat
ismét magadnak fordítasz hátat
a buszmegállót pára s köd fedi
összeérnek álmodban az árnyak
annyi mindent kell még elfelejteni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése