Reményik Sándor: Csipkebokor

Oly közönséges, árva kis bokor,

Körülte gaz nő, állat rátipor, 

Ember véresre sebzi magát rajta, 

A szitkot, gúnyszót özönével hallja. 

Ő mégis rendületlen hittel várja, 

Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, 

S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, 

A lángjában az Isten megjelen.