Nászta Katalin: nemcsak az idő

rakódik egymásra bennünk 

hazugságaink is megülnek 

napjaink drótszálain 

mint a verebek 

éktelenkednek 

nem kedvesek 

rozsdás huzalaik 

alatt meghajlunk 

arcunkon szárítkozik 

a szemérmetlen 

kifeszült 

hamis 

csend