2025. november 17., hétfő

Lackfi János: Téged

Téged, szolgámat, pecsétgyűrűmmé teszlek. 
Beléd véstem jelemet, és ezentúl bármely 
engedelmes anyaggal találkozol, 
az én nevem betűit nyomtatod belé. 
Meglátják rajtad az én címeremet, 
kiválasztottalak, nem mintha nem lenne 
értékesebb gyűrű nálad, 
hanem mert nekem te vagy a legértékesebb. 
Te hitelesítsd a szövetséget kettőnk között, 
közöttem és népem között! 
Te bizonyítsd, hogy tőlem jön a szándék, 
hogy tőlem származik az üzenet! 
Ezért küldelek, és parancsolom neked, 
hogy változz át szeretetté! 
Ne csak hordozz engem, mint begyógyult 
sebhelyet a testeden, hanem lényegülj át 
egészen, itatódj át velem, légy eggyé 
cselekvő kezemmel, vedd át annak melegét,
forrósodj át, és add tovább ezt a hőt.
Aki sosem veti le a pecsétgyűrűjét, 
azzal az ékszer eggyé válik. 
Nem vetlek le soha, sem éjjel, se nappal,
hordani foglak bárhol, bármikor, 
látni fogják a népek, 
hogy ott villogsz kezemen, 
mint a Hold vagy a Nap,
erről ismernek meg téged, 
erről ismernek meg engem.
Nincs a gyűrűnek hatalma, 
ha viselője nem él, nincs a hatalomnak 
tökéletesebb lenyomata, mint a gyűrű. 
Közvetíts engemet, 
és formáld képemre mindazt, 
aki készségesen hagyja magát alakítani. 
Aki megkeményíti magát, 
azt ne nyaggasd hiába, ne erőltesd, 
egyszer talán jön olyan tűz, 
melytől megolvad ridegsége, 
és formálhatóvá válik. 
Légy hát hatalmam jele, 
és minden, amit lepecsételsz, 
szálljon át tulajdonomba, 
tanúskodjék rólam, 
legyen félretéve nekem 
hatalmam és békém oltalmában. 
Hogy gyengéden szerethessem, 
hogy gyengéden szerethessen engem.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése