2025. november 19., szerda

Nászta Katalin: Milyen vagyok

miért, kérdi a gyermek 
s még nem tudja 
az örök kérdést kérdi 
s egyetlen válasz van 
amit az ember nem 
vagy csak nehezen akar
meghallani  

senkit sem ítélek 
az igazság ítélt meg engem 
nem menthetett fel 
mert nem talált bennem
igazságot 
semmit  

éltem süketen, vakon 
süketek, vakok közt 
mintha látnék, hallanék
hallók, látók között 
és senki sem volt
igazán boldog  

valaki benyúlt fülembe 
megérintette szemem 
azóta jobban fáj az élet 
mert a süketek 
nem tudják, hogy vakok 
és a vakok sem, hogy süketek  

valaki megmutatta 
levette a szemüvegem 
igazán milyen vagyok 
szép, ártatlan, tiszta 
csak valaki befeketített  

azt hittem gyáva pondró 
vagyok, amilyennek mutat 
hát így is éltem 
pedig 
élhettem volna 
tisztán és szelíden  

most már tudom 
te sem vagy olyan 
amilyennek mások mondanak 
hanem tiszta és ártatlan 
az Ő vérében tisztult 
ember 
aki érted jött az égből 
majd felment a keresztre 
és onnan 
miután tett egy kanyart 
a pokolban lent 
visszament újra oda föl 
ahonnan minket 
eltervezett  

hidd el 
leomlik rólad is 
a bűn palástja 
mit rád hazudott 
az a régi 
lehullott 
immár csak második égi 
csillag  

a harmadik égből 
ami fölötte van 
eljön értünk újra 
a Hajnalcsillag 
puszta kegyelemből 
és magához emel  

mit veszíthetsz azzal 
ha ezt hiszed?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése