Atyám,
tudom, hogy egy nap menni kell,
az ember sorsa ez.
Nem panaszként, Uram,
jó életem volt, tettekben is gazdag,
egy dolog aggaszt, Uram…
Országodban, tudom,
hogy vannak paloták,
de vannak-e erdők, tavak, patakok?
Álomtisztások, őzek esti nyugta,
árnyas berek, hol forrás csörgedez?
Csendes függőágy, hová a fejőgép
behallik holdas éjszakákon
és a homoki darvak zsivaja
ködös reggeleken?
Atyám,
nem kell palota,
aranyköves utca…
Csak egy kis kunyhót adj erdődben valahol, melyben
családom s jó barát meglátogathat néha…
melyben kutyáim lábamnál hevernek
a kandalló melegjéhez közel,
csaholásukkal futni fák között
legédesebb zene, mit ember áhít.
Ez minden, amit kérek, Uram,
a Te örökkévaló… Túl nagy kérelmem?
Szokatlan? Különleges? Szemérmetlen?
Szentségtörő tán?
Atyám, szívembe látsz,
csak szeretet van ott, csak szeretet…
Szívem ne sajtold égi palotákba,
a fal csak fal, még színaranyból is.
Te teremtettél sóvárogni nyílt tért,
ahol szelek rohannak szabadon,
fákat ráznak, mezőket simogatnak,
süvöltenek, dalolnak és susognak
Isten-teremtményű természetünkre.
Uram, Nagy Úr, világunk mozgatója,
virágra, ki nem lépsz s hangyára sem,
szolgádnak adj kegyelmet, nagy Teremtő:
lelkem, mit adtál, szabadságra vágyik,
szoros kriptába, kérlek, be ne zárj,
hogy sorvadozzak, mint a tört üveg,
mely életnedvét veszti el örökre.
Hadd illanjon a lelkem csendben el
a fák közé örök szabadban élni,
hová emlék köt láthatatlanul
erdődhöz, hol kutyáim megtalálhatom,
a függőágyban, halk fenyők között,
hol fejőgép hallatszik balzsamos
éjjelen s homoki darvak ébresztgetik
a ködös reggelt.
Bánat s megingás nélkül mondhatom
majd akkor: ó, Uram akaratod,
mennyországod: megérdemelt örökség.
Ámen, ámen, ámen.
Gyöngyös Imre fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése