mit tehetnék Őérte, hangzik egyre a kérdés
és mi végre, a végre egyik azt mondja,
higgy csak, a többi Isten dolga
a másik sürget, tedd is, amit az Isten mond' la!
a harmadik pedig csak közli, te vagy az Isten
rád nézek és Őt látom benned én szép testvérem
ám belül minden forrong, álságos hitek, érvek,
hazug szavak és olcsó apróhirdetések,
hiába nézed benne Jézust, akit nem láttál
csak elképzelted egykor és azóta is várván -
a más emberben minden benned élő gonosszal
találkozol és jajgatsz, lehetetlen a dolgod
kerengve keresel hát vezetőket magadnak
mindeközben magad vagy vezetője vakoknak
kinek higgyen az ember? mondd, ki válaszolhat
hihető, méltó módon, végre világosodna
nincs lehetőség, vége, két-háromszor is szólt már
nem töri rád az ajtót, minden kezedben van már
te választottál sorsot, te döntesz, kérsz vagy van már
örök életed, igaz, boldog, szent bizonyosság
ne pfújjolgass, ne hőkölj, tedd le végre a fegyvert
önmagad, ezt a nehéz, halálra ítélt lelket
és fogadd be, vagy tárd ki szíved annak, ki nem bánt
s vár még, bár annyiszor kézzel-lábbal
tőle elrugaszkodtál
emlékezz, Saul Pál lett, miután földre esve
elismerte Urának kit addig kergetett
nem vagyok Isten, de Lelke bennem is lakik
Tőle tudom, hogy vár rád, s az Ajtó még kinyílt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése