táncol az utca koldusa,
hogy meglegyen
a mindennapija.
Köréje gyűlnek ámuló
és nevető emberek,
csodálva nézik a gyerekek,
mint mozog hajló
kötélként nyurga teste.
Úgy táncol, ugrál, mintha
minden tagja szabad volna.
Felharsan a nevetés,
majd elnyomja a taps,
ő csak hajlong, és
kedvtelve látja
sikerét, és hallja
az érmék csörrenését.
Szétszéled a nép,
egy öregúr lép elé.
- Mondja, maga bűvész?
Hunyorogva felel rá:
- Nem, kérem, művész.
Elmosolyodik az öreg
erre a szóra,
és pénzt dob ő is
a kalapba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése