2025. november 24., hétfő

Nászta Katalin: Egy asszony kétségei












1. 
hibernált állapotban éltem 
huszonvalahány évig 
ma a köldököm nézem 
ami nem változik 
körülöttem mindenki 
a sajátját látja benne 
végesek látóköreink 
ránkhúzták a redőnyöket 
nem szüremkedik be 
sehonnan fény 
tengeralattjárókká váltunk 
vajon kopoltyúink 
emlékeznek még 
mi a funkciójuk?  

2. 
Uram, azt hittem, meghallgatsz, és megtérnek szeretteim 
de azt írtad, mit tudhatom, ha megmenthetem 
akkor miért mondtad, tőled bármit kérhetünk, megadod nekünk? 
nem egyezik az akaratoddal? – De. 
vagy nincs itt az ideje? – De. 
vagy nem tértem meg én sem? – De. 
és a többiek sem? – De. 
vagy ez a próba ideje? – Is. 
miért hagytál ekkora tudatlanságban? – Csak. 
Jónás és Sámson jelei ezek számomra? – Lehet. 
vagy előre tudtad, hogy nem fogom kibírni a várakozást? – Kibírod. 
üres felettem az ég? – Dehogy. 
üres alattam a föld?- Ugyan! 
üres vagyok én is? – Egyáltalán.  

3. 
Tölts be önmagaddal 
hogy súlyom legyen
ne fújjon el a szél 
az a szél 
az a szél

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése