(Rm 10,17)
Mint szántóföld elhintett magvait
simítja szél, s az alkonyi nap,
útja úgy marad örök talány,
élete hajnalán, ha meghasad a mag.
Egy láthatatlan térből így születhet
szemünk előtt szinte észrevétlenül,
a szív mélyén megfogant gondolat:
előbb gyötrődik, majd az ég fele tör.
Végre elindul. Nyújtózik puhán,
mint ki keresi helyét e tágas világban,
kis karjaival hadonászik,
hogy betöltse rendjét fában, vagy virágban.
Mert sorsa, hogy értse és másnak adja
ajándékba kapott ideje titkait:
hogy átadja a tudást, amely múlhatatlan:
Csak hallásból születhet a hit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése