Az örökkévalóból át az örökkévalóba
rövid a barlang.
És csillagokkal... és . . . cseppkövekkel
kivert . . .
És átmenőben felettünk és bennünk
mégsem ők ragyognak.
Nem a remény csillárai,
sem a könnyek oszlopai.
Csak a szavak . . .
A vers tűze: a telitalálatok!
Egy nádszálat végy hát a kezedbe
s e tűzek fényéből szabjad ki rá a zászlód.
És fölnézve lobogódra,
mondd ki a széllel:
- Nem amelyen állok,
melyet fölöttem látsz,
e nádszálon leng,
ami enyém! —
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése