Szereted a hűvös, opál-hajnalokat,
ha egy fénynyaláb lopakodva ér utol,
ha áttetsző ködökön csüngő nap fogad,
ha az ablakon betekint, míg aluszol,
vagy sűrű szövetű álmaid mámora
oldódik fel a telő fény öbleiben.
Hajnali párán át sugarak zápora
zuhog végig ébredő lombokon, hiszen
a kelő nap arcán kigyúló lágy mosoly
egyre forrósodik, felizzik fehéren.
Te már a kertedben állsz és álmodozol,
reggeli bölcsődet is ringatja régen
a lelkedbe osonó szép angyali csönd,
a fáradó hold egy sugárral felesel,
közben a nap orgonáját hallani fönt,
s elönt téged a fény, e mennyei lepel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése