A fáig kinyílt ajtó mögött nem
volt senki, de kinyílt mindig újra,
azt kellett hinnem, kinyitják.
Mint aki kellemetlen kötelességének
tesz eleget (óvja magát),
minden meggyőződés nélkül, felsőbb
utasításra szinte, húzva az időt,
kelletlen fölálltam, az ajtóhoz lépve
a teljes, figyelő némaságban
a hátamat lapjának vetettem szorosan,
de egy résen szürke fejek gurultak be
(kitiltott gondolataim rólad).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése