2020. augusztus 11., kedd

Simek Valéria: Birsszagú esték

Nyomom sem marad a tájban,
ahol nyújtózkodnak tölgyek,
bükkök. A tüskés, elherdált
időn távoli nesz hajol át.
Múltat vesztettem, jövőm zsugorodik,
türelmét veszti lelkem. Nem
gyötrődök az öregedés árnyalatain.
Hamujába roskadt, elégett ez a
nap is. Birsszagú esték biztonsága
asztalomnál. Visszafojtott gondolataim
párnámba dünnyögöm. Álmomban
sóhajtozó völgyben járok, tarisznyámból
egy fácán kiáltása hallatszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése