Az emberek, akikkel ácsorogtam
sötét folyosókon bebocsátást várva,
Akik épp akkor voltak ott, ahol én,
egy szülőszobában, ravatalon,
félelem fogdájában, öröm színházában,
Akik feszülten araszoltak egy sorban
a képmutató bizonyosság felé,
Akik megnehezítették dolgomat,
közönyösen elfordították fejüket,
Akik a búcsúzkodások szertartásaiban
elhúzták, nyújtották kezüket,
felvették, visszaadták leejtett akaratomat,
Akiket megtaláltam, elvesztettem,
és akikből végleg elegem lett,
mert nem lehettem egyedül:
Benépesítették néptelen világomat,
nem voltam velük egyedül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése