mint rongyaim
ládaszám,
s mint az
eső mosta medrek
mi körül öleli szám.
S ha tükörbe nézek,
magam fel nem ismerem
emlékeimben,
mit szívemben
hordtam,
nem ez az arc
volt velem.
A kor úgy telepszik
rám, mint szikes
földi út pora
A poros ruha
majd itt marad,
mi ifjan tova libben
az a lélek mosolya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése