Megyek, megyek majd, utazom –
a hosszú várakozások szünetében elered és megáll az eső
s megzöldülnek a vonatok, mint régi bronzfillérek.
Este lesz? nyár lesz? január?
Elmaradnak a dombok, el a jegenyék,
el a megrozsdásodott kutya a roncstelepen –
S ha már minden útra szánt verset és újságot elolvastam,
hajadat én a vadlibák helyére odaképzelem,
minden bokor mögé hanyagul eldobott ruhád
és azt se tudom majd: szeretlek-e vagy nem szeretlek,
mert a szád íze, a bőröd íze ott lesz a számban,
félérett barackok íze, testemben ott a tested,
mindegyik kezed ott lesz, amellyel már öleltél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése