Lélegzik madár és föld,
társtalanul a végzet
s patak csörren meg jobb kezed felől,
mint két hegy közé
hajított lánc.
Olyan szép és olyan elesett vagy:
öngyilkosok lépkednek így az erdőn.
Arcuk a lombok közti fényben végleges már,
de lábuk alatt minden száraz ág
fölsikolt még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése