A Tékozló Fiú hazatért
az öccse
halálig únta már az egyhangú unalmat
és most e
világraszóló lakodalmat
tett-vett lefojtva viszketett a lelke
bár az ünnep láza őt is belepte
ásítva nézte Apját és a tort
s lassan kisurrant a kertbe
az álmain túl csillogtak a hegyek
s szólt míg azok móhon itták a bort
" Ez a kapu testvér amin bejöttél
s ez melyen át én most elmegyek . . ."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése