nézd fejem virágát
szíveddel szemközt,
emberi méltóságom
előtted omlik semmivé.
Vágyott emberarcom
rég jó erőt sugárzott,
de gyönge létemben már
nem érem el jóságod.
E teremtett világon
mindig csak dolgoztam
és mindig imádkoztam.
Forrásom vagy, bennem élsz.
Életszolgálatomban
szeretni tőled tanultam,
sorsom elfogadva
bírom keresztem még.
Közelebb az éghez
ott kell majd fölállnom,
te vérző Bárány,
hol örök példád ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése