„Elvégeztetett!” (Jn 19,30)
Kész vagyok! Ez egy nagy bejelentés. Szinte kiáltja a gyermek a szülőnek, mikor egy játékkal éppen elkészül és önfeledten örül neki: Kész vagyok. A szülő meg sokszor azt sem tudja, miért olyan nagy dolog befejezni egy játékot, amivel tegnap is játszott, meg minden bizonnyal holnap is fog.
Kész vagyok! Ez egy nagy bejelentés. Megkönnyebbülve sóhajt fel a diák, amikor végére ér a dolgozatnak és a legjobb tudása szerint nem hiányzik semmi belőle. Amit tud, az ott van benne. Aztán majd kiderül…
Kész vagyok! Ez egy nagy bejelentés, amikor a munkás ember befejezi aznapi vagy éppen élete munkáját. Megkönnyebbülve, vagy már megfáradtan mondja: kész vagyok. Elértem, megcsináltam. Vagy talán teljesen kiégve, lemerülve mondja: kész vagyok, nem bírom tovább. S nincs tovább.
Jézus a kereszten inkább ez utóbbi esethez hasonlít, annak is a végéhez. Megfáradt, kimerült, meghalt… egy élet műve véget ért ott a kereszten.
De hallgasd csak, ahogy Ő mondja: elvégeztetett. Ez nem a „nem bírom tovább” sóhaja, de még csak nem is a megfáradt, végigdolgozott élet utolsó lehelete. Ez nem Jézus nyugdíjának első szava. Ez az Élet szava! Egy nagy bejelentés: kész vagyok! Beteljesítettem. Ott van benne minden, amit az Atyám kért! Az utolsó csepp véremig! Az én legjobb tudásom szerint és ez elég a bocsánathoz a Te bűneidért! Ennél többet nem kér az Atya! Jézus, a gyermek, az Egyszülött Fiú üzeni az apának, az Atyának: kész vagyok!
S az Atya jön, szíve tele embertelen szomorúsággal, mert az Egyetlen Embert keresztre szegezte az istentelen ember. Az Atya jön, s 3 nap döbbent csönd után azt mondja: „elfogadom Fiam! Elfogadlak gyermekem.” Ez utóbbit már Neked, nekem mondja. Mert ott a kereszten minden érettem elvégeztetett.
Imádság: Uram, köszönöm, hogy miattam, helyettem és érettem tetted! Ámen.
Forrás: Napi Ige és gondolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése