Ha panaszkodni jut eszembe még nyugodtan teszem
Való alapja csak alig (bár lehetőség rája sok)
s nem izgat hogy az ördögöt nem jó a falra festeni
Panaszkodom kesergek hát százféle mód ezért azért
sok mindenért s titkon összekacsintgatok magammal:
„No nincs is akkora baj sőt nincs is baj voltaképpen
de jól esik ,beállni’ mikor a sablon körülmények
könnyen meggyőzhetik a kívülállót hogy nyugodtan
kezdheti a sajnálkozást együttérzést sopánkodást
én meg hallgathatom hallgathatok ráhagyhatom – ”
De várjatok csak! verseim tele lesznek harmóniával
még talán boldogsággal is mikor nem lesz okom már
mikor nem lesz okom mikor a panaszok mögött
ott áll a nyomorúság fekete serege
amikor nehéz lesz találni olyan szörnyeteg szót
amely nem bennem létezőt vagy készülőt nevezne meg
Jékely Zoltán az utolsó éveiben odajutott hogy
éjszaka nem merte kivenni kezét a paplanja alól
félt hogy a halál megragadja és többé nem ereszti el –
Bizony bizony számomra is eljön a botrányok kora
s erről nálam az ad hírt majd hogy verseim görcsös ráncai
kisimulnak s aki nem ismer azt hiszi nincs sehol hiba
De aki többet tud már rólam megérti hogy mi történt
s attól kezdve aggódással figyel s érdeklődik utánam
mert minden pillanatban megtörténhet a jóvátehetetlen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése