csöndes és elgondolkozó,
aludtam, ettem, öltem és
nem tudtam még, hogy mi a szó.
Aludtam, ettem, öltem és
semmi ábránd nem üldözött,
állat voltam az állatok, gyökér a
gyökerek között.
Egy este Pán, a hegyi, hét-
csövű sípot adott kezembe:
belefujtam, s fölzokogott
a táj, ég, föld és naplemente…
Azóta mellem úgy tüzel,
mint soha-be-nem-hegedő seb,
és sóvárgás él benne, mely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése