nem ügyelve az időre
ahogy árnyak dőlnek
a mindenkori délelőttre
nem figyelve az elfolyóra
a napébredés pipacsára
s rálépni az út kövére
nem gondolva a tűnő mára — —
tudván tudom hogy minden véges
két szívdobbanás között a béke
madárszó a lombok felett
s az égi tüzek kék emléke
a létezés köre bezárult
ma már a v o l t r ó l kell dönteni
a kezdet nélküli egészről
amely önmagát sem ismeri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése