Németh Erzsébet: Voltam…

Voltam… 

Lehettem volna… 

Tanít 

ki tanúságot 

nem tud már tenni… 

Ül az estben 

érzi: sötétül 

bár nem tudja 

hogy kívül 

vagy belül 

önmagán – 

Hajnali szakadék 

gyűrött selymét 

simítgatja álma… 

testvéredik 

a csöndhöz