rablók settengenek körötted,
hallgat a fűjáró tücsök,
ropogva nyújtózik az erdő.
Kövek másznak ki az utakra,
sötét remegés a világ,
sietnél, de tétova lábad
bátortalan tapogatózik.
Megállsz, csönd, semmi, hátrafordulsz,
a csönd szívedbe merevül
és istenhez siklott a lelked,
ha egy-egy ág a hajadba markol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése