Éreztem ujjbegyét.
Sűrű, fullasztó lég volt,
valaki motozott körülöttem,
és elvitte a legbecsesebbet.
Nem látszott semmi,
csak a jelenléte volt biztos,
a mozgása, a művelet koreográfiája.
Mint álomban, amikor a dolgok nincsenek,
de megtörténnek.
Minden érzékletes és tetten érhető,
mégis bénult, zsibbasztó sötétség.
Az értelem nem tud rávilágítani,
nem működik, kikapcsol.
Félelem sincs, sem ok sem okozat
sem összefüggés.
A tudat elkeskenyül. De lát.
Valami végbemegy. Keletkezik.
Az antilét csodája zajlik.
Létrejön a nemlét.
Torokszorító, párás csend ölel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése