Takács Zsuzsa: Szív fölött medália

Hogy nem látlak többé, jól van így, 

nem fátyolozza a távolságot közeled, 

messze van minden és hideg. 

Egyszer majd nevedre a számat elhúzom, 

egyszer majd csuklómmal az ablakot betöröm, 

s a tárgyak üres szeme szánalommal megtelik.  

Hogy nem látlak többé, jól van így.