a nyár kalásza,
illatos cipó az asztalon.
Aszú a pohárban,
szőlő a tálban,
birsalma-mosoly
barázdált, érett arcodon.
Te voltál Nékem
sebesség, s Idő
száguldás suhanó szárnyakon,
felhő az égen,
bárány a réten,
bezárt várkastély
amelyben álmodom.
Te voltál Nékem
védelem s erő,
bölcsesség, csend és nyugalom.
Kandalló melege,
vadlibák serege,
miközben hópelyhek
táncoltak le szempilláidon.
Te voltál Nékem
kérdés és felelet,
amit már megkaptam,
s amit majd megkapok,
augusztusi égbolt
szomorúan szép volt,
a horizonton lebukott csillagod.
Bp. 1999. október 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése