2024. június 4., kedd

Nemes Nagy Ágnes: Alkonyat

A kertben tompa fény ül, 
a lomb a földre szédül.    

A rőt levél alól bronz 
leányka válla borzong.    

A párák zöldre érnek,                     
a tócsák most zenélnek.                                                 

S a zsongó, sürű zümmnél 
mint szédült, pörge tündér,    

a lágy zenére ringó: 
kereng a kék iringó. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése