Váci Mihály: Eső a homokra

Mert nem hiszem, hogy ne lehetett volna 

kitartó, csendes, hű forradalomban 

élni: – szeretni, hinni a világot; 

tenni valamit, mivel besugárzod; 

melegítni: – telet a gyertya lángja; 

szelidítni: – aszályt a szik virága; 

rázni a világot: – szellő az erdőt; 

kérlelve bíztatni: – karsztot a felhők; 

lázadni: – úgy, hogy magadat naponta 

feláldozod, ha mégoly kis dologra; 

ellenszegülni: másképp nem? – parányi 

toporzékoló ügy nyergébe szállni, 

osztani magad: – hogy így sokasodjál; 

kicsikhez hajolni: – hogy így magasodjál; 

hallgatni őket, hogy tudd a világot; 

róluk beszélni, ha szólsz a világhoz. 

Széjjel szóródni – eső a homokra – 

sivatagnyi reménytelen dologra 

s ha nyár se lesz tőled – s a táj se zöldebb: – 

kutakká gyűjt a mély: – soká isznak belőled!