Kettesben...
" Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen."
2024. augusztus 13., kedd
Kálnoky László: Téli napló-Káprázatok (XII. 14.)
Érthetetlen, de mégis azt sugallja
a költészet vagy a zene,
hogy közünk van valami módon
az örökkévaló időhöz is.
Belénk ültette valaki vagy valami
a művészetek magasabbrendűségébe
vetett hitet. Sajnos, elvesztettük eközben
a vándormadarak
tájékozódási ösztönét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése