repülünk a felhők fölött
gyakran azt hisszük
hogy egy helyben állunk
s alattunk az északi tenger jéghegyei úsznak
de a felhőket szemtelenül széthasító napsugarak
a tekintetünknek utat nyitnak a földre
és habár az országutakat a folyókat
csak a térkép hajszálvékony vonalainak látjuk
egyszerre megértjük
hogy állandóan mozgunk
mi is
a repülőgép is
a föld is
és vele együtt az egész emberi élet
s amikor idegen repülőtéren érünk földet
és idegenek fogadnak
különös érzés lesz rajtunk úrrá
hogy egy helyben vagyunk
és mindenkit ismerünk
amíg csak el nem hagyjuk a Földet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése