énekemhez vulkánmély mellet,
életemhez vulkánmély torkot,
tüdőt, tüzeset, tűzben forgót!
Ha ének, tetőtől talpig élet,
ha élet, szívtől homlokig égjek,
ne meneküljek, ne henyéljek,
örökös nagy hűségben éljek.
Kőből és vasból elevenné
változzak tőből szerelemmé,
akkor is, ha véremet venné
váram: Kőműves Kelemenné.
Forró szó szárítsa föl utam,
forró szél utánozza ujjam,
induljak irdatlan vadonban,
magamat erdőként kigyújtsam.
Magamtól ments meg, merjek merni,
ösztökélj, hinni és szeretni,
a kemény bölcsőből te vess ki,
taszíts ki: osztódni, születni!
S add meg, teremtsd meg ikerarcom,
a belőlem való tükörasszonyt,
ki érti s ki bírja a harcom,
és kész, hogy magába falazzon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése