szemben ki ülhet szép szemeddel,
édes kacajos közeleddel,
kacajoddal, mely szíven-vágva
fogja a mellem.
Hacsak már látlak, elalélok,
torkomon a szavak elfúlnak,
bőrömre zápor-szikrák hullnak,
szememben sötét vad árnyékok,
s lárma fülemben.
Hideg veríték veri testem,
remegően, félve, halóan,
z őszi fűszálnál fakóbban
állok és már érzem a vesztem,
meghalok érted.
Ady Endre fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése