Szilágyi Domokos: Alkony

Röptükben gyújtja föl az alkony 

a madarakat. 

Ellustul a nap lobogása, 

abbamarad. 

Kora tavaszi, bágyadt, párás 

bimbó zenék. Tavasszá ringatók. Mehetnénk, 

ha tetszenék, 

velük, hívnak. 

Ne szólj, ne szólj most, ne szólj, hiszen 

hallak, szívem. Tudod, hogy hallom 

és elhiszem –