Mégis így aprón, nem tudom felérni végtelen nagyságod
és azt sem, hogy fejemen koronám nem a halál.
Utam nem siralom, oltalmam nem a kopasz meddő fák.
Ha hozzád mérem magam, nem semmisülök meg,
minden szavad lélegeztet, szárnyad életben tart.
Itt hiszem el, a mindenhol jelenlevőben, ahol hason
fekszenek csillagok, hogy benned én is nagy lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése