ezt is megírta mindegyik rendre
ki tollat fogott valaha és
sikerült megöregednie
nehezek a lábak
a kezek
az évek
betelt az idő
vagy be nem telt
s ki tudja mennyi belőle, mi számít
gyanús, hogy inkább az, ami nem számít-
ott sosem igazán csak mellékesen
vonszoltuk magunkkal, mint cipőfűzőt
megkötetlen
valami fontos dolgunk volt mindig
tudtuk megbotlunk
de megállni nem bírtunk
rohanni kellett eddig, ahol állunk
ahonnan szájtátva nézünk vissza
már ha látunk
mire fel is volt ez a nagy sietség
közben volt minden megeshetőség
minek esélyt soha nem adtunk
tolt vitt a ritmus, lökött idáig
s balogul hagytuk
Lót asszonya voltunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése