és külön-léted, értelmed muló.
A többit a minden-befoglaló
végső keret magába átfogadja.
Mulandó minden forma és jelenség-
elbontható a hegycsúcs és parány:
mint állapot: halandó mindahány
s mint állomány: időtlen, tiszta fenség.
Ilyen a lélek is: kihal belőle
az állapot - az érzés, értelem,
mely mindig csak a részekre halászik
s még ezt se bírja, betegecske tőle -
de ami benne állandó elem,
elér az el-se-hagyott Drága Házig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése