ma is rejtse köd az ostromlott város sebeit
a falakból kilógó vezetékek ne emlékeztessenek minket
gazdagon termő indás növényeinkre, amiket kimosott az eső
add, hogy a leomló kövekről ne jusson eszünkbe
a békében élők szekrényeiben megkeményedő kalácsdarabok
add, hogy ne gondoljunk
a szanaszét dobált autógumikat látva
az utcákon fekvő halottak ujjairól lelopott jegygyűrűkre
és a harckocsik elvékonyodó fékhangja
ne emlékeztessen minket gyerekeink kétségbeesett sikolyára
amikor karácsonykor összegyűlünk
a katedrális romjaiba ne essen be ferdén az eső
add, hogy a romok alól kiszedett testeknek legyen elég helyünk az összetolt padok között
add, hogy körülöttünk enyhüljön a fájdalom
ha például az a nő, aki esténként sírva fekszik az ágyában
nem is halhat meg reggelig, ahogy kívánja,
legalább add, hogy ma a szokásosnál egy kicsivel hamarabb aludjon el.
Uram, ne add, hogy azt higgyük, nem létezel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése