teszi valóban meghitté az ünnepet,
talán, ha gyengéden magunkhoz öleljük
a félénken megbújó reményt,
éled a hit is szívünkben, és kijutunk
valaha még a mindennapok
mocskos, ragacsos mocsarából,
és visítva, véresen megszületik
végre a Szeretet,
talán már nem merülünk el többé a sárban,
nem zsibvásár lesz azután az ünnep a világban,
ha kigyúl az égi fény a várakozás leghosszabb éjjelén;
valami szent béke lángol,
a Kisdedet áldó áhítat - dallam születik a szánkon,
és a sok badar szó, szitok és átok elporlad végleg
a szívbéli imákon,
talán akkor lesz igazi a karácsony...
"Akkor majd kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak,
s mint gyermekek, állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt."
*
Az idézett rész Babits Mihály Az előkelő tél című verséből való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése