Petrőczi Éva: Orpheusz és Eurüdiké

Rilke-variációk –   

I.   

Menj, Eurüdiké. 

Tőlem semmit ne várj, 

ne alázd meg magad – 

ne tedd.   

Nem érdemes.   

Bár egykor 

ágyam ámbrája voltál, 

halotti lepleidből 

téged én   

ki nem bontalak.   

Hazug legendánkat 

megtörve szétkiáltom: 

könnyed lépteimet 

senki nem béklyózhatja meg.   

Te sem.   

Megszoktad úgyis, 

hogy már odaát vagy. 

Nincs, nem lehet 

semmi dolgod velem.   

A te halálod nem 

az én halálom. 

Maradj hát gyökér.   

Én soha nem az istenek 

kegyéért, 

nem érted, neked –   

magamnak játszom.    

II.   

Látod, Eurüdiké: 

bár Orpheusz 

néma maradt, 

te feljöttél 

az Alvilág sötét tájairól, 

s testedről lassan eltűnik 

a halotti gúzs nyoma…   

Mégis, jobb, ha erőddel 

nem dicsekszel. 

Mert vigye csak 

pár lépéssel messzebb az út 

Thrákia rólad alig-tudó fiát:   

Te végleg visszahullsz.   

III.   

Látod, 

se lant, se ének 

nem kell hozzá, 

hogy visszatérjek;   

még annyi sem, 

hogy szavaidnak 

íve legyen. 

Elég, ha fáradt   

napjaid peremén 

helyet adsz nekem, 

s az élet kibontott ámbra-hajam 

minden szálában   

újra szerteárad.