Ágai Ágnes: Látod?

Látod, 

próbálom élvezni a napfényt, 

vígkortyú dalokat szürcsölgetek, 

és nézem a sziporkázó, csillagos estét. 

Elér a baráti szó, 

melenget simító védelemmel, 

őriz a szeretet, 

árnyékával óv a platánfa.   

Szóval, 

élek, mint bárki más, 

virágot ültetek tavasszal, 

futok a kutyával 

kutyafuttában a Duna parton, 

köszönök az arra jövőnek, 

nevetek, ha viccet mesélnek, 

és elborzadok a Híradó képeitől.   

Vagyis, látszatra minden oké,                

aztán egyszercsak hirtelen, 

mint a hexensussz, 

belém hasít a fájdalom, 

hogy nem vagy! 

Mert nem vagy, 

hiába hívlak, idézlek, 

csalogatlak, 

hiába kérdem, 

mi legyen vacsorára, 

nem felelsz, 

szóra sem méltatsz.   

Látod, 

nem oszthatom meg veled 

bánatom, örömöm, 

kenyerem felét.