Van még anyám és apám is van,
Kócos gyerekeim és férjem,
Van kihez magam arányítsam
Életutam tág közepében.
Van ruhám öltöztetni testem,
Délután langyos matcha lattém,
Közben arcomat is kifestem,
Nem köthet már gúzsba karantén.
Van munkám, halandzsa halk nótát
Nagy sztárok dúdolnak fülembe,
Annak nyílnak ki a hangrózsák,
Kinek van hozzájuk türelme.
Van gyógynövénnyel töltött párna
Az ágyamban, fénysebes wifi,
Ihletemmel jól körbejárva,
Versem a szíveknek graffiti,
S ha éneklik a koncerteken
A versszakoktól a refrénig,
Már soha nem lesz élettelen,
Ahogy a szemeken átfénylik.
Ám néha leteper az élet.
Kínlódok hangomat emelve,
Céltábla vagyok, mit ítélet
Nyilaival sebez az elme.
De megvan a kincs, mire vágytam:
A múlt letisztult emlékképem,
A jövő otthonos mentsváram,
S a közepén én.
Megbékéltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése