" Tanulj meg csendben maradni."
2021. július 15., csütörtök
Biblia
De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
(Ézsaiás 40:31)
Reményik Sándor: Egymás helyett
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem.
Én végigálmodom az álmait,
Ő végigéli az én életem.
Ő helyettem is él, szenved, szeret,
Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.
Én benne eltemetett vágyaim
Hazajáró lobogását látom.
De néha őt kísérti egy-egy álom:
Mennybe törő és földbe temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.
Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom,
Nap felé fordítom a szirmait,
S égre festem egy halvány hajnalon.
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát az égig.
Ha találkozunk egy más csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.
Rákos Sándor: Áldassék a verő kéz
lásd Uram
esteledik
bennem és körülöttem
nő az Öreg sötétség
de szívem félelme
fiatal marad
válni készül
tőlem a világ
válni készülök
a világtól
akkor hát miért féltem
oly vadul magamat
te bölcs rendelésed tán
célod van még velem
azért rettegtetsz
élni rettegtetőm
rettegéseimmel
vagyok előtted kedves
az üres kezűt
könnyen útra bocsátod
nem vered félelemmel
de kire sokat bíztál
s valamit is még
át nem adott
annak a szólítástól
reszketve félnie kell
öreg mesterként
pálcát suhogtatsz
így juhászítván
vásott nebulót
szívünkbe félni
halált ültettél
megyünk sietve
míg lábunk alól
ki nem fogy az út
hála hát a
félelemért is
ha művünk így
előbb kész
bármennyire
fáj is verése
áldassék érte
a verő kéz
Verő László: Talán
Talán marad egy ház,
Talán nevem is megmarad,
Talán egy gondolatom élhet tovább,
Talán jószívvel gondol valaki rám.
Talán ha elmegyek,
Egy könnycsepp is születik,
Talán…
Trausch Liza: Gazdag és Lázár
"Volt pedig egy gazdag ember... és volt egy Lázár nevű koldus."
Lukács 16,1a, 2a (Lk 16,19-31)
A gazdag és Lázár történetében az igerész két teljes életrajzot ír le. Általában olyan életrajzokat olvasunk, amik a halálig tartanak. Ebben a részben három vers a földről tudósít, kilenc pedig az azután valókról. A gazdagnak minden sikerült, semmi rosszat nem mond róla a Biblia. Vigadozott, bíborba, patyolatba öltözött. Lázárnak nem volt senkije, éhes, beteg, fekélyekkel teli ember volt. Az Ige a két végletet tárja elénk, a legrosszabbat és a legjobbat, ami létezik. Ha megkérdeznének, melyik életet választanád, mit felelnél? Tudod-e, hogy mennyivel értékesebb az örökkévalóság? A függöny lemegy, mind a két ember meghal. Vajon mi van a függöny mögött? Meghalt a koldus, és meghalt a gazdag is. Amire mi azt mondjuk, hogy elaludt, arra a Biblia azt mondja, hogy felébredt. A gazdag felnyitotta szemeit valahol, amiről itt, a földön azt hitte, hogy nincs. A bűnesetnél az első emberről azt mondja a Biblia: "És megnyilatkoztak mindkettőjüknek szemei" (1Móz 3,7). Tulajdonképpen bezáródtak szemeik, nem látták már a kerten átmenő Istent, csak szavát hallották. De magukat mezítelennek látták, és megszületett az átkos "én". Amikor odaérsz, hogy felnyitod szemeid, látod, hogy minden valóság, mégpedig örökké valóság! A gazdag a pokolban kínokban lévén látja az üdvözülteket. A kínban lát, érez, emlékezik. Mondja, hogy van öt testvérem. Azt szeretné, ha a halottak közül elmenne valaki a testvéreihez. De nincs lehetőség! A távolság áthidalhatatlan. Ma még van egy híd, egy szál kereszt. Ma még átmehetsz rajta! Ha véget ér az életed, ez a híd nincs többé számodra.
Forrás: Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből
2021. július 13., kedd
Hajnal Anna: Álmodtam?
már előző éjjel is vártál
valamely parkban valamely fánál:
fát a parkot az órát elfeledtem
de hova lettél? és hova lettem?
Álmodtam?
ma éjszaka mellettem álltál
kettő voltam és kettő voltál
némán fogtam mind a négy kezedet
némán fogtad mind a négy kezemet
hol egyedet hol másikod kérdem:
hol egyemet hol másikomat kérded:
melyiked lehetett
melyikem lehetett
aki szerettél?
aki szerettelek?
Szakáli Anna: Ott leszek…
Ott leszek én fenn a hegy tetején,
sólyom-röptű selymes suhogásban,
ott szerettük egymást az elején,
édesgyönyör futó sóhajában…
Ott leszek, ha az orgona nyílik,
bújok hozzád esdeklő-szelíden,
álmaimmal fénylő hajnal játszik,
szemed villan szerelem tűzében.
Ott leszek én, visz hozzád a vágyam,
szemedből fakadó ragyogásban
élek, hol a fenyves ringat lágyan,
fák közt futó napfény sugarában.
Ott leszek, ha te is ott, mint régen,
egy bársonyos, holdsugaras éjen,
ott leszünk mi akkor, mind a ketten,
időfonta egy testben, lélekben.
Rákos Sándor: Jelenések könyve
Hallok nagy zúgást, mintha támadó szél
szárnya verdesne lélegzéseimben;
delelő Napnál hevesebben éget
homlokomon a perzselő igazság.
Évet, hónapot, hetet, napot, órát
kérlelhetetlen serpenyőbe gyűjtök:
súllyal mérem az ember tetteit,
latolgatom a jó és rossz gyümölcsét.
Régenvolt prófétáknak őstudását
őrzi a lelkem, akik népükért látásokat
láttak — el nem pihent
életük tüzes ösztökéje.
Mert én a dalt nem buta citerán
tanultam, se nem unaloműzésből,
belőlem a világ szíve beszél;
én kimondom, ami benne vajúdik.
Szidás nem riaszt, nem ront meg dicséret,
a kísértő csalétket visszahányom —
nagyobb és erősebb az mindeneknél,
aki a lélek súgásait hallja!
Gál Sándor: mélység
ahogy megremeg a kéz s az emlékezet
a visszafelé táguló egyszer-volt világ
feltüremkedik a homályló mélyből
– tavaszi földből a tavalyi dáliák
s amit eltemetettnek véltünk-hittünk
zöldre vált bennünk s növeszt ágat
levelet bont és lobbant virág-tüzet
s kigyúlnak a magas égi tájak
Gál Sándor: májusi hullámzás
a hullámzó májusi messzeségben
visszatérnek az egykori hangok
rigó szól és tücsök cirpel
fölé kondulnak a déli harangok
szinte láthatóvá válik az ének
ahogy a füvek selymét megérinti
mondhatóvá tárul a mondhatatlan
a történet önmagát teremti
s a mindenség mögött a tömör egész
törvény sors ami részünkké lett
bejárhatatlan századok sora
a volt-élet és a nem-lesz-élet
2021. július 10., szombat
Radnóti Miklós: Julius
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
Márai Sándor: Köszönet a nőknek.
Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet.
Forrás: Márai Sándor: Füveskönyv (részlet) A nőkről általában
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)