"Az olyan ember, aki nem tud, vagy nem akar őszintén megbocsátani, végső soron elégtételt kíván. Arra vágyik, hogy újra és újra bebizonyítsa: neki volt igaza és a másiknak nincs igaza. Arra törekszik, hogy sajnálatot ébresszen önmaga iránt, és ellenszenvet a másikkal szemben. Vagyis máris mérgezi a környezetét.
Tulajdonképpen szakadatlanul vádaskodik, vádolja a másikat. Arra vágyik, hogy a másik megkeserülje. De azért vágyik erre, mert ő tele van keserűséggel.
És ez a keserűség buggyan ki az indulataiban még akkor is, ha sokszor rejtegetni akarja ezeket. Külön probléma az, hogy sokszor nincs is valós alapja az ilyen keserűségnek."