Tornai József: A halott gyönyör

A kívül ringó-lengő májusi lomb zajában
külön vert a szívünk: egy házban, két szobában.

S hol testünk-lelkünk áradt szökő éjeken össze,
nem tudtam, hogy feküdjek az özvegy heverőre.

S hallottalak (pedig az emléked se volt ott!):
a halott gyönyör egyre sikoltott és sikoltott.