A végtelent érinti a boldogság ujja,
ujjam csak ujjadat érinti, s boldog vagyok végtelenül.
Egy gyengéd zöld fát láttam,
s egész délután ott nevetett szememben.
Ha úgy örülnél te is ennek a fának, ahogy én,
nevetne a szemedben egész délután.
S szemedben hajladozna gyengéd-zöld nevetésem.
Énekelek neked – énekelj nekem.
A frissen festett padra újságpapír ragadt,
szófoszlányok hirdetik szemtelenül
és szabályellenesen a frissen festett áprilist.
Ujjam ebbe a zöld délutánba mártom,
és rikító szerelmes szavakat mázolok az égre:
pimasz és harsány és gyengéd-zöld szavakat,
hadd hancúrozzanak, bukfencezzenek le
az orrod hegyére,
hadd legyen még kuszább ez a vers, mint ez a bolond délután.